Ha fontos az egészségünk, akkor az is fontos kell legyen, hogy mit eszünk.
Bennünk nőkben rendkívül erős a gyűjtögető és feldolgozó ösztön. Képesek vagyunk addig pucolni a borsót, amíg csak tart a nyersanyag. Tök mindegy, hogy egy vagy öt kilót veszünk a piacon, addig gyötörjük ujjbegyeinket, míg a finommotorikus mozgást végezni képesek, majd órákkal később teljes érzéketlenséget nem mutatnak. Így az összes terményt megszabadítjuk zöld, édes kis bogyóitól. Imádom, ahogy pereg az ujjaim között, ahogy pattan a gyűjtőedényben...vagy éppenséggel az előzetes gondos célzásnak köszönhetően; a számba. Bármennyit is vásárolunk belőle, sosem vagy nagyon ritkán jut el a fagyasztóig, hogy később egy őszi nosztalgikus pillanatban felhasználhassuk.
A negyvenes éveink eleje a legszebb. Amikor hirtelen ráébredünk arra, hogy már nem ehetünk meg akármit következmények nélkül. A fizikai öregedéssel együtt az emésztőrendszerünk is gyengül. Ezért a zöldségek fogyasztása tekintetében előre meg kell terveznünk a borsófogyasztás helyét, idejét, és módját. Mert ebben az életkorban kisebbfajta csoda, ha egy-egy ilyen feldolgozó munka után nem repkedünk a lakásban mint egy lufi!
