Egy dolog elindulni az egészség felé vezető úton, és egészen más dolog meg is tartani azt.

Ahhoz, hogy személyes egészségünket és fittségünket fenntarthassuk elengedhetetlen a kitartás, a fegyelem, és az önmegtartóztatás, amit az élet számos területén kamatoztathatunk, legyen az a párkapcsolatunk, vagy akár a munkahelyünk. Paradox módon ezekre a tulajdonságokra nem az elején, hanem a már megváltozott életmód közben teszünk szert. Ahogy a mondás tartja; a sport nevel. Az egy év elve e területen is érvényes, mert legalább ennyi időt kell eltölteni, legalább heti három óra testmozgással ahhoz, hogy a gondolkodásunk megváltozhasson.

Amikor az ember fiatalon kezd el sportolni, óriási előnnyel indul, egyrészt azért, mert ilyen korban még sokkal rugalmasabb, formálhatóbb a test, másrészt azért, mert motivációban is különbözik a középkorúaktól, hiszen nem a dekoratív megjelenésért teszi, hanem magáért a mozgás öröméért.

Amikor egy középkorú ember dönt a mozgás mellett, élete delén kell elkezdenie felépíteni azt, amit egy versenysportoló már tizenévesen felépített. Ebben az életkorban az életmódváltásra a végső lökést mindig a tükör adja, amikor a test kontúrja kezd szétfolyni, és egyes testrészei között eltűnnek a határvonalak, mivel lassul az anyagcsere, és rohamosan elkezd öregedni. Noha a tükör egész évben őszinte hozzánk, mégis első ízben csak januárban figyelünk rá amikor eszünkbe jut, hogy a gondosan takaró télikabátot nemsokára a mindent felfedő nyár és lenge ruházat váltja fel. Teljesen természetes igényünk, hogy kinézetünkkel egészséget sugározzunk és erről rendszeres visszajelzést kapjuk a környezetünkben élőktől.

Bár a motiváció különbözhet, azonban a siker felé vezető utat mindegyikőnknek lépésről lépésre végig kell járnunk ahhoz, hogy győztesként a dobogóra léphessünk.

A következő részben a testedzés periódusairól  és lelki tusáiról beszélünk.